ÉSZREVÉTELEK GEÖNCZEÖL GYULA AGRÁRFELVETÉSEIRE

Már korábban utaltam arra, hogy a Független Kisgazdapárt volt az egyetlen, amelynek az 1990 évi rendszerváltoztató programjának egy tekintélyes részét, ha nem is az eredeti formájában (’47. december. 31.-i tulajdoni állapotoknak megfelelő reprivatizációval), de mégis teljesíteni tudta és így kiharcolta, hogy a magyar gazdatársadalom legalább a földjeit visszakaphassa. Senki se feledkezzék meg arról, hogy az 1990. május 2.-án megalakult első szabadon választott Országgyűlés pártjai közül kizárólag mi álltunk ki a magyar parasztok sérelmeinek orvoslásáért. 

  

Az MSZP és az akkor még baloldali-liberális Fidesz ezt a törekvésünket körömszakadtáig ellenezte, az SZDSZ pedig azzal a megdöbbentő javaslattal állt elő, hogy a földjeiktől megfosztott parasztok és azt a tőlük erőszakkal elvevők egyaránt 10.000, Ft. kárpótlásban részesüljenek. 

Ma már jól látható, ha a mi törekvéseinket a baloldali liberális blokk és a kétszínű politikát folytató MDF nem tudják megtorpedózni, akkor nem lehetett volna a magyar nemzeti vagyon szétlopni. 

        Ugyanis a ’47. XII. 31.-i tulajdoni állapotok szerint egy személy tulajdonában legfeljebb 200 hold - tehát kb. 116 ha.- termőföld lehetett, a bankok és gyárak pedig állami tulajdonban voltak. Ezért újabb gyárak és bankok csak önerőből jöhettek volna létre, míg a rendszerváltáskori bankok és gyárak közös tulajdonban maradtak volna annak érdekében, hogy a magyar állam megfelelő bevételekkel rendelkezzék ahhoz, hogy a feladatait elláthassa.

Ami pedig hazánk gazdasági felemelkedésének programját illeti, mint ennek az időszaknak a történelmi tanúja és részbeni formálója a felelősségem tudatában ki merem jelenteni, hogy egyedül nekünk volt nemzetmentő programunk, amely valóban jóléti jogállammá tehette volna a ma már ezer sebből vérző hazánkat. Ennek kiemelkedő része volt az agrár-és vidékfejlesztési stratégia, amelynek a valóságos megalkotója a Független Kisgazdapárt óriási agrár-szellemi bázisa volt. A sors kegye által az én osztályrészemmé vált az, hogy névadója és magvalósítani igyekvő élharcosa legyek annak. Ugyanakkor a sors fintorának tudható be az, hogy első Orbán-kormány létrejöttekor, első ténykedésemként nem mehettem be az EU-t is évekkel megelőzően felállított Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba, mert Battonyán akcióba lépett az MSZP-s búzaégető Karsai. Ezért nekem oda kellett utaznom, hogy az eredménytelen búzaégetési kísérlet (a nyers búza nem ég el) okairól tájékozódjam, hogy hatástalaníthassam a baloldali liberális blokk által a miniszterségemet megelőzően világgá röppentett fenyegetését: a „búzabombát”.

      Ennek érdekében számos intézkedést hoztam. Így elrendeltem a pénzügyi fedezet biztosításával, hogy a malmok a teljes raktárkészletük erejéig „spájzoljanak” be az új búzából. Jelentős anyagi támogatást nyújtottunk ahhoz, hogy a termés minőségében gyengébb részét az állattartók vásárolhassák fel. A még ezután is fennmaradó hatalmas mennyiségű búza tárolására nem csak a szükségtározókat jelöltem ki, hanem annak jogi és pénzügyi konstrukcióját is biztosítottam. Miután az állami tartalékgazdálkodás is a hatáskörömbe tartozott, a maximális lehetőséget használtuk ki az állami tartalékok megteremtésére. Az ezután is elhelyezendő mennyiséget illetően elrendeltem, hogy a honvédség is bocsássa rendelkezésünkre a tároló kapacitását, és teremtse meg a búza biztonságos őrzésének a feltételeit is. Természetesen a pékek számára is megteremtettem a lehetőségét annak, hogy minél nagyobb mennyiséget szerezhessenek be az elfekvő lisztkészletből, hogy az újnak helyet teremtsünk. Miután a búzakereskedés legnagyobb volumenű vállalata a Concordia volt, természetesen őket is bevontam a kérdés megoldásába, és kezdeményeztem, hogy az óriási felesleg csökkentésére a hagyományos piacokon túlmenően más térségekre (az EU-s kvótába nem számító tengeren túlra) is szállítsunk. Számos más intézkedést is hoztam, melynek eredményként sikerült hatástalanítani a „búzabombát”, melyet még egy velünk ellenséges szomszéd kormány is fel akart használni az első Orbán-kormány megbuktatására. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy e csodával határos eredmény (tehát a „búzabomba” hatástalanítása) személy szerint nem az én miniszteri felismerésem, hanem a szakapparátus, valamint a teljes magyar agrár-szellemi elit és kiemelkedően a kisgazda szellemiség felülkerekedésének volt köszönhető. Az én szerepem mindössze az volt, hogy felismertem, hogy egyrészt a bibliai tanulságból kiindulva, a hét bő esztendőben kell gondoskodnunk a hét szűk esztendőről, másrészt pedig sikerült a különböző szakértői csoportok elgondolásait a lehető legjobban ötvözni és hasznosítani. Az már csak hab a tortán, hogy a média igyekezett ezeket az eredményeket elhallgatni, vagy eltorzítani, netán az olyan „búzabomba” hatástalanítókat, mint a Concordia vállalatot a cselekvésében megbénítani, gyanúba keverni.

A nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégiában meghatároztuk azt, hogy a magyar termőföld területéből hozzávetőlegesen 1. millió kettőszázezer hektáron búzát, és ugyanennyin kukoricát érdemes termelni, ha azt szinkronba hozzuk az állattenyésztéssel is.

Miután a bőséges terméseket az ínségesek szokták követni, ezért különböző kedvcsináló pénzügyi konstrukciókkal igyekezetem elérni, hogy a búzatermelés a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő

Martonvásári Kísérleti Gazdaság kutatási eredményeinek felhasználásával történjék.  Ennek lényege az, hogy a legjobb eredményt biztosító technológiát és fémzárolt vető magvakat kell használni, hogy kiváló terméseredményeket lehessen elérni. Jómagam meggyőződtem arról, hogy az aszályos időkben e termelési technológiával milyen szép eredményeket lehet elérni, míg az ezzel nem élő gazdaságok termése mikként ég ki a talajból. Visszatekintve e nemzetközi mércével mérve is sikeres időszakra, most elborzadva értesültem arról, hogy a Fidesz kormány kiveszi a Martonvásári Kutatóintézetet a Tudományos Akadémia szellemi bázisából.

Végül megemlítem még azt is, hogy a magyar búza értékesíthetőségének részét képezi a szállítási költségek lefaragásának bonyolult kérdésköre is. Ezt a Dunán és a Tiszán létesítendő „Ro-ro” kikötőkkel, a horvát tengerpartra irányuló vasútvonal búzaszállító vagonjainak beszerzésével, a közúti közlekedés adta lehetőségek megteremtésével, kihasználásával, valamint a történelmi tengeri kikötőinkbe való tulajdonszerzéssel és ott raktárak létesítésével szándékoltam csökkenteni. Ugyanis a magyar gazdaság minden ágazatában figyelemmel kell lenni arra, hogy tengerünk nem lévén, hogyan tudhatjuk a szállítási költségeket csökkenteni, hogy a tengerrel rendelkező országokhoz képesti hátrányunkat minél jobban lefaraghassuk.

A „búzabomba” hatástalanítása és a magyar gabonatermelés legoptimálisabb feltételrendszerének kialakítása a minisztériumi szakapparátus és az egész magyar agrár-szellemi elit összehangolt tevékenységén túlmenően még köszönhető annak is, hogy az elrendeltek (közöttük számos, itt fel nem sorolt intézkedés) tényleges megvalósítását, elmaradását, vagy elszabotálását, a kisgazda frakció agrártudással felvértezett tagjai napról-napra ellenőrizték és az esetleges teendőkre a figyelmemet nyomban felhívták. Jómagam pedig a saját felügyeleti és intézkedési rendszeremet akként alakítottam ki, hogy a rendszeres vidékjárásom hatékonyságának növelésére, amíg én ellenőriztem azt, hogy a különböző végrehajtó szervek az intézkedésnek megfelelően járnak el, vagy sem, addig valamelyik államtitkárnak, vagy államtitkár helyettesnek a minisztériumban ügyeletet kellett tartania, hogy a telefonjelentkezésemre a szükséges, vagy kívánatos intézkedéseket nyomban megtehessék. Természetesen az itt leírtak csak a jéghegy csúcsát jelentik abban az óriási munkában, melyet a vezetésem alatt álló kollektíva végzett a siker érdekében. Ezért, ahol egyes számban fogalmazok, ott a személyemre való utalást úgy kell érteni, mint aki a kollektíva munkájának konklúziójaként rátettem a pontot az i-re.

Ezen írásom elején hivatkozott agrár- és vidékfejlesztési stratégia lényegére a következő írásaimban fogok kitérni. Azonban arra már most is rá kell mutatnom, hogy annak lényegét képezte egyrészt az, hogy maradjon meg a magyar agrárium népességmegtartó ereje, ami kizárólag az őstermelők és a kis és közepes családi gazdaságok helyzetének rendbetételével érhető el. Ezért rengeteg támadást kaptam. Pedig ez volt az EU-stratégia is, de ezt kellett tennem a magyar vidék megmentése érdekében is. Az én nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégia sutba dobása után valóságos nemzeti tragédia keletkezett a vidéki településeinken. Ugyanis az értékteremtő őstermelők és családi gazdaságok mára segélyekből tengődő nincstelenekké váltak.

Az agrár- és vidékfejlesztési stratégiám másik eleme az volt, hogy tegyük versenyképessé a magyar agráriumot és az agrártermékeket feldolgozó iparágakat is, mert a nemzeti jövedelemhez az agrárium versenyképes részével lehet hozzájárulni, míg az őstermelők és a még nem versenyképes családi gazdaságok elsősorban önmagukat és a lakókörnyezetüket képesek ellátni, de jelentős jövedelemre szert tenni nem tudnak.

 De volt egy olyan merőben új eleme is a nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégiának, melynek az volt a lényege, hogy amellett, hogy a világ népességében bekövetkezett robbanásszerű növekmény ellátása érdekében futtassuk fel hazánk élelmiszer termelőképességét a csúcsra, de ugyanakkor fejlesszük az agráriumot energiatermelővé és értékesítővé is ( bio-olaj, bio-etanol, zöld energia, stb.). Ugyanis az agráriumot megnyomorítják a magas energia árak. Ezért ha az agrárköltségeket le akarjuk faragni, akkor a szállítási költségek csökkentése mellett elkerülhetetlen az agrártermeléshez felhasznált energiamennyiség árainak csökkentése is. A mezőgazdaságban előállított energia pedig oly áron értékesíthető, ami lehetővé teszi a korábban nem remélt fejlesztéseket.

Jóvátehetetlen bűne az engem támadóknak az, hogy csupán azért, mert e kezdeményezések tőlem származtak, zátonyra futtatták azokat és ezzel sokéves hátrányba hozták a magyar agráriumot!

Végül tájékoztatom tisztelt olvasóimat még arról is, hogy az agráriumban folytatott tevékenységem további megjelenítésére azért leszek kénytelen sort keríteni, mert egyrészt nem csak Geönczeöl Gyula barátomnál érték el azt, hogy a véleményét kellő ismeretek hiányában alakítsa ki, hanem mindenekelőtt a neo-ultraliberális média és a megbuktatásomat már a kezdettől célul kitűző Fidesz törekvések olyannyira elhallgatták, vagy egyenesen meghamisították a valóságos tevékenységemet, hogy már csak a történelmi igazságosság érdekében is rá kell mutatnom az agrár és vidékfejlesztési tevékenységemmel kapcsolatos tényekre.


Ha azok alkalmanként unalmasnak tűnnének, úgy igyekszem a válaszaimat, akként színesíteni, hogy alkalmanként reagálni fogok olyan napi aktualitásokra is, mint tettem azt Novák Előd jobbikos képviselő úr 2011. április 11.-i felszólalására.

2011. április. 29.                                                                                                            Dr. Torgyán József

VÁLASZ GEÖNCZEÖL GYULÁNAK

K é r d é s e k                      V é l e m é n y e k                                          V á l a s z o k

                            

                                              

Geönczeöl Gyula barátunk a 2011. február 27.-i levelében kifejtette azon véleményét, miszerint a bukásomat az idézte elő, hogy nem szálltam szembe az engem körülvevő hálózati személyekkel.

A válasz könnyen elintézhető lenne azzal, kár, hogy Geönczeöl Gyula nem tájékoztatott arról, hogy kik a környezetemben lévő hálózati személyek? 

Ugyanis az ügynökkérdés kutatására csak a közelmúltban nyílt meg a lehetőség. Azt a kérdést, hogy ki volt ügynök és ki nem, még az 1994. évi XXIII. törvény is csak az egyes fontos tisztségeket betöltő személyekre vonatkozóan írta elő. Tehát nem mindenkire. Ezért a szóban forgó törvény hatálya nem terjed ki a pártok körül legyeskedő hálózati személyekre. Márpedig miként szállhattam volna szembe olyan hálózati személyekkel, akikről még semmiképpen sem tudhattam, hogy valóban azok voltak. A rendszerváltást követően (bár én ezt nem tartom valóságos rendszerváltásnak) az egyik legnagyobb baj az volt, hogy a suttogó propaganda a legtisztességesebb nemzeti érzésű magyarokat is kikezdte annak érdekében, hogy a gyökeres változtatást igénylők egymás ellen és ne az ügynökök ellen forduljanak. Nyilvánvalóan ez volt az oka annak is, hogy már Antall József, később pedig Orbán Viktor is tárgyalni sem volt hajlandó a független kisgazdapárttal arról, hogy a belügyi, vagy a nemzetbiztonsági miniszteri tisztséget az általunk jelölt kisgazda kapja meg.

Na ki az ügynök...?

 Miután az ügynökkérdésben az én elvárásaim szerint csak önmagát tisztázó személynek van joga megszólalni, ezért engedjék meg, hogy ismertessem a rám vonatkozó, 

„Az Egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző III. bizottság” 1997. július 31.-én hozott és jogerőre emelkedett 00/8011/1997/12 számú határozatát:

„A Bizottság megállapítja, hogy Dr. Torgyán József, aki Mátészalkán 1932. év november hó 16. napján született, anyja neve: Papp Erzsébet, 1026. Budapest, Endrődi Sándor u. 60/A. sz. alatti lakos a törvény 1. paragrafusában meghatározott tevékenységet nem végzett, az ott megjelölt szervezetnek tagja nem volt.”

A szóbanforgó szigorúan titkos határozat indokolása negyedik oldalának első bekezdése megállapította, hogy a beszervezésemmel megbízott politikai alosztályvezető írásban jelentette a feletteseinek, hogy :

„Dr. Torgyán József beszervezésére irányuló kísérlete meghiúsult”…, mert „Dr. Torgyán József kijelentette….inkább kitölti büntetését, de erkölcseivel összeférhetetlen feladatot nem vállal.”

Ez a jogerős határozat megállapította továbbá azt is, hogy: 

„Dr. Torgyán József az 1956.-os forradalom idején az Újpesti Forradalmi Bizottság propaganda bizottságának vezetője volt és aktívan tevékenykedett egyéb, a forradalmat segítő megmozdulásokban.”

Ezért nevezettet (tehát engem)

 ’’…előbb tanulmányai folytatásának megakadályozásával, biztonsági őrizetbe vételével, majd büntetőeljárás megindításának kilátásba helyezésével is megfenyegették. Dr. Torgyán József ügynöki tevékenység végzésére sem írásban sem szóban nem vállalkozott. Mindezt arra hivatkozással utasította el, hogy ilyen tevékenység végzése a lelkiismeretével összeegyeztethetetlen lenne.”

Úgy gondolom, hogy az ’56.-os forradalmunkban és szabadságharcunkban részt vett magyarok közül nem lehetnek sokan, akik ennyire nyilvánvaló módon tudnák bizonyítani, hogy megtörni és az állampárti ügynökhálózattal együttműködésre kényszeríteni épp úgy nem tudták őket, mint ahogy engem sem.

Azonban, hogy érzékeltessem azt a tényt, hogy az állampárti hatalom milyen kitartóan igyekezett az általa kiszemelt nemzeti érzésű személyeket az ellenőrzése alatt tartani, érdemes még a személyemnél néhány mondat erejéig elidőzni. Ugyanis, amikor az állampárt politikai osztálya (az ÁVÓ jogutódja!) belátta, hogy engem ügynöknek beszervezni nem tud, véglegesen még akkor sem mondott le a nemtelen szándékáról. Ezért az ügyemet húsz évre irattárba helyezte, majd két évtized eltelte után az aktámat ismét elővette, hogy megvizsgálja, hogy e jelentős időmúlást követően vajon nem tudná-e az eredeti elképzelését megvalósítani? 

Az újabb vizsgálódásának eredményeként a BM Belbiztonsági Csoport 1. Alosztály 101-175/39/4/1978 számú, 1978. december 21.-én kelt „Jelentés”- ében megállapította, hogy Dr. Torgyán Józsefet:

„Az együttműködés megtagadása miatt alkalmatlannak tarom arra, hogy az operatív feldolgozásban foglalkoztassuk.” 

Tehát azt, hogy én ügynöki munkát végezni nem voltam hajlandó, nem csak az eredménytelen beszervezési kísérletemet tartalmazó 1958-ban keletkezett iratok tartalmazzák, hanem ugyanez került megállapításra több mint húsz évvel később, 1978-ban is. Ezért úgy gondolom, hogy az ügynökkérdésben nekem nem csak jogom, hanem kötelességem is véleményt nyilvánítani.

Az ügynökkérdés részletes feltárására azonban e válasz keretein belül nem vállalkozhatom, de már most felhívom a tisztelt olvasóim figyelmét arra, hogy bármilyen kérdésükre szívesen válaszolok. Már most jelzem azonban, hogy e kérdéskörre sokkal részletesebben fogok kitérni a megjelentetni szándékolt következő művemben, a „Független Kisgazdapárt- Feltámadása- Tündöklése- és Bukása” címűben, majd a legmagasabb közjogi méltóságokat is érintő könyvemben, az „X- aktában”című könyvemben. Úgy gondolom, mindkét művem rendkívül izgalmas, feltáró jellegű lesz, mert olyan tényeket is fogok az olvasóközönség elé tárni, melyek az internetes lehetőségeket messze meghaladják. 

 Miután már számos kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogy miért folytattak ellenem a rendszerváltoztatás után, éveken át olyan hajszát, melynek egyértelműen az én politikai besározásom és ellehetetlenítésem volt a célja, amint az a „Cattani Commandó” irataiból és az engem rágalmakkal telített meghurcoltatásaimra vonatkozó iratokból is teljes bizonyossággal megállítható, az alábbi zanzásított választ adom:

Az általam vezetett Független- Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt politikája olyannyira izzig- vérig magyar volt, melyet sem a kommunista utódpárt, sem az ultraliberális pártok (Szadesz-Fidesz) sem voltak hajlandók eltűrni, ezért azt meg kívánták semmisíteni. 

Ennek legtermészetesebb útja az FKGP lefejezése, életre keltőjének és vezetőjének megrágalmazása kapcsán történő eltávolítása volt. Ennek részét képezték a személyem elleni támadásokon túlmenően a családom ellen indított, középkort idéző gusztustalan és aljas támadások, épp úgy, mint az FKGP elfoglalására és az én eltávolításomra irányuló „pancserpuccs” vagy az életem kioltására irányuló akciók. Ezekkel akár egy önéletrajzi regény is megtölthető lenne, de hogy milyen eszközökhöz nyúltak a legmagyarabb magyar párt és vezetőjének megsemmisítésére irányuló törekvések, jól tetten érthetők Juszt Lászlónak - Franka Tiborral az MTV-1 adásában szerkesztett műsorában, melynek lényege az én iskolai magatartásom felderítése volt. Miután én volta a volt Antikommunista Világliga jogutódjának magyarországi képviselője, egy időben soros elnöke voltam és a múltamban a legszorgosabb kutatásokkal sem tudtak találni akárcsak egy gombostűfej nagyságú sötét foltot sem, szinte futószalagon gyártották a minden ténybeli alapot nélkülöző rágalmakat. 

Ezért én már 1990-ben egymillió forintot ajánlottam fel (a média számos alkalommal megismételt közzététele útján) annak, aki bármilyen, az állampárhoz köthető negatív magatartást tudna a múltamból felidézni. 

Jelentkező azonban nem akadt, ami annál inkább természetes, mert engem „summa cum laude” (mindenből kitűnő) diplomával és jegyzőkönyvi dicsérettel letett ügyvédi vizsgával a politikai megbízhatatlanságom miatt olyan határozattal zártak ki az Ügyvédi Kamarából, mely ellen még fellebbezni sem lehetet. A kommunista rendszerrel olyannyira szembenálló személyként tartottak nyilván, hogy több mint harminc évig még telefont sem voltak hajlandók kiutalni a részemre, noha időközben már Újpesten ügyvéd lehettem (de „0-ás” és „00-ás” ügyekben nem védhettem), a feleségem pedig a Pécsi Nemzeti Színház ünnepelt operettprimadonnája volt. 

 Miután azonban az elveimet feladni nem voltam hajlandó és következetesen tartottam magam ’56 azon eszmeiségéhez, miszerint nekünk sem a kommunizmus, sem a kapitalizmus sem kell, hanem egy sajátosan magyar rendszert kell létrehoznunk, ezt az elviséget a rendszerváltoztatás után sem fogadta el egyik oldal sem. Ez volt az oka annak is, hogy évekig tartott a politikai átvilágításom a liberális média „feszítsd meg őt” rosszindulatú és rágalmazó őrjöngése közepette, mely szinte az egekbe szökött akkor, amikor véglegessé vált, hogy semmilyen foltot sem tudnak találni az életemben. Miután így a közéletből eltávolítani nem tudtak, pönalizálták a legtisztességesebb pártot, a Független Kisgazdapártot, hogy a legmagyarabb magyar párttól elfordíthassák a legáldozatkészebb tömegeket, nemzeti érzésű magyarokat. Velem szemben pedig sovány eszközként eszközül megmaradt az agyonhallgatásom, a nyilatkozataim meghamisítása, a rólam, de nélkülem szóló riportok. Hogy e soványka fegyverarzenált kibővítsék, megtoldották aljas eszközeiket a magyar agrárium megmentése érdekében kifejtett tevékenységem meghamisításával és az eredményeim elhallgatásával.

 

2011. április 12.                                                                                                               Dr. Torgyán József

VÁLASZ ZAS (Szász)LÓRÁNTNAK

K é r d é s e k                      V é l e m é n y e k                                          V á l a s z o k

                            

                                              

     

Tisztelt Internetezők!  

                                                            

                        Az internet attól a széles tömegek tájékozódásának és tájékoztatásának eszköze, hogy abban akár annyi vélemény is megjelenhet, mint amennyien egy-egy kérdéshez hozzászólnak. Ezért változtatok az eddigi blog írási szokásaimon és mindenekelőtt az internetezők világában keringő hírekkel kapcsolatban fogom a véleményemet kifejteni. 

Az önmagam gondolatvilága szerint közérdeklődésre számot tartható kéréseket illetően csak akkor fogok foglalkozni, ha éppen más ügy nem kering a világhálón. Ez az oka annak, hogy most félbeszakítom az alkotmányozással kapcsolatos gondolataim közlését és elé helyezem az internetes világban keringő hírekre való reagálásomat. 

Ennek megfelelően válaszolni kívánok Geönczeöl Gyula barátunk 2011. február 27.-i keletű gondolataira, valamint Zas (Szász?) Lóránt „barátsággal, de könyörtelenül” megfogalmazott állításaira.

 ----- Original Message -----

From: Szasz Lorant

To: Sent: Sunday, February 27, 2011 10:27 PM

Subject: Magyarhonra tekintve az USA-ból -- Torgyán ürügyén

Zas (Szász?) Lóránt kiváló költőnk azt a meggyőződését tette fel a világhálóra, mintha én a magyar agráriumért semmit sem tettem volna, mert a tevékenységem abban merült ki, hogy fél tucatszor repültem Thailandba masszázsszalonokat látogatni, agrárszerződések kötése ürügyén. Hogy érzékeltessem, miként lehet a tényeket elferdíteni, már most rá kell mutatnom arra, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszterként nem fél tucatszor, hanem csupán egy alkalommal utaztam Thaiföldre. 

Abban igaza van a tényekkel nem sokat törődő kiváló költőnknek, hogy én nem csak egyszer, hanem több alkalommal - tranzit országként is - megfordultam Thaiföldön. Azonban Zas(Szász?) Lóránt úr elmulasztotta tájékoztatni az olvasókat arról, hogy miért és miként kerültem oda? Ugyanis jártam ott a volt Antikommunista Világliga jogutódjának konferenciáján (annak költségén!), mint ahogy a Ház elnöke által vezetett országgyűlési delegáció ellenzéki vezéreként IX. Láma Király őfelségével folytatott tárgyalás alkalmával is. Megfordultam ott a fogadó ország miniszterelnök helyettesének egy magyar vállalat által közösen létrehozott olyan magyar-thai étterem megnyitásán is, ahol teret biztosítottak a hungarikumok Ázsiába irányuló kivitelének. Itt biztosítottunk helyet egy olyan állandó magyar termékbemutatónak is, ahol az ázsiai kereskedők kiválaszthatták az általuk megvásárlandó magyar termékeket. Az utazásaimra kivétel nélkül minden alkalommal a Fidesz által irányított magyar Külügyminisztérium kiközvetítésével, munkaköri kötelezettségemként került sor ugyanúgy, mint amikor a Köztársasági Elnök úr felkérésére a küldöttségében kellett utaznom. A thaiföldi királyi család, valamint miniszterelnöke és helyettese - Zas Lóránt úrral ellentétben - olyan jelentőséget tulajdonított a személyiségemnek, hogy pld. a thaiföldi királyi hercegnő magyarországi látogatásakor, annak kifejezett kívánságára vettem részt a tiszteletére adott vacsorán. 

Thaiföld Ázsia egyik központi elosztó piaca, melyre nem vonatkoznak az uniós kvótákból adódó korlátok. Ezért nem csak a Magyar Kormány, hanem annak Külügyminisztériuma, és Köztársasági Elnöki Hivatala is szorgalmazta a magyar termékek bejutását a világ piacaira az ázsiai elosztó központok révén. Ezt a térséget a magyar termékek értékesítési lehetőségéből kihagyni csupán Zas(Szász?) Lóránt úr kedvéért nem tűnt volna célszerűnek. Hogy érzékeltessem ezen utazásaim jelentőségét, meg kell említenem, hogy a volt Antikommunista Világliga kongresszusán közvetve vagy közvetlenül annak 117 tagországán keresztül lehetett a magyar árukat reklámozni. Ennek eredményként pld. sikerült a magyar nyershús és a borok számára piacot találnunk. Ugyanakkor töredelmesen be kell vallanom, hogy ez idáig sem Thaiföldön, sem Magyarországon sem jártam masszázsszalonban. 

 

 Kérem azonban, hogy Zas(Szász?) Lóránt úr enyhítő körülményként vegye figyelembe, hogy még csak a 79. életévem felé araszolok, elvileg tehát lenne még időm ezt a hiányosságot pótolnom.

Miután Zas Lóránt úr a tényekkel szemben még azt a képtelen valótlanságot, a személyemet illető azt a súlyos rágalmazását is megfogalmazta, miszerint én a magyar mezőgazdaságért semmit sem tettem volna, rá kell mutatnom arra, hogy a két és fél éves működésem alatt annyit tettem a magyar agráriumért és a vidékért, hogy azokra csak számos alkalommal fogok tudni (akárcsak távirati stílusban is) az internetes hálón utalni. 

Azért, hogy azok ne váljanak unalmassá, a válaszomat minden alkalommal kombinálni fogom egy-egy olyan közérdeklődésre számot tartó kérdéssel, mint pld. miként gondolkodom az ügynökkérdésről, vagy az FKGP szétveréséről. Annak érdekében azonban, hogy érzékeltessem Zas(Szász?) Lóránt úr tájékozatlanságából fakadó internetes rágalmainak a magyar agrár-szellemi elitet sértő voltát, már most rá kell mutatnom arra, hogy én már a miniszteri megbízatásom keletkezése előtt, szinte a teljes magyar agrár-szellemi elit közreműködésével írásban előterjesztettem azt az agrár- és vidékfejlesztési stratégiát, amellyel az Európai Uniót is évekkel megelőztük. Ennek megvalósításába csak napjainkban kezdenek bátortalan lépésekkel belefogni. 

Ha az agrár- és vidékfejlesztési stratégiám nem elégítené ki Zas Lóránt nagy költőnk kultúrszomját, azt az egész magyar agrár-szellemi elit terhére kellene rónia. Ugyanis én sohasem csináltam titkot abból, hogy az én nevemmel fémjelzett agrár- és vidékfejlesztési stratégia elkészítésében nem csak az FKGP agrárszellemi potenciája vett részt, hanem annak felülvizsgálatára szerződést kötöttem a Magyar Tudományos Akadémiával és szinte minden olyan egyetemmel és főiskolával, amely agrárszakkal is rendelkezett. Ezt az én nevem által jegyzett agrár-és vidékfejlesztési stratégiát az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának 1998. augusztusi fábiánsebestyéni kihelyezett ülésén Kiss Zoltán volt SZDSZ-es államtitkár tartózkodásától eltekintve egyhangúan elfogadta és ezzel azt a zászlajára tűzte. 

Tisztelt internetezők!

Időközben az a (jogos) kérés érkezett, hogy a válasz alapját képező leveleket, levélváltásokat is tegyük elérhetővé - hiszen a válasz így válhat érthetővé . Ezért most utólag ennek a kérésnek eleget teszünk. Miután azonban a levelek címzettjei elérhetőségeit az ő hozzájárulásuk nélkül nem tehetjük közzé, ezért csak a személyes vélemények megfogalmazóinak nevét jelenítjük meg. 

üdvözlettel: Petráss László

 E válaszlevél alapját képező internetes levélváltás - a teljesség igénye nélkül - az alábbi internetes címek között zajlott: A levélbe szereplő aláíró Zas Lóránt, feltehetően azonos a levél feladójával aki név szerint Szász Lóránt. A levél az alábbi címmel jelent meg a hálón: "Magyarhonra tekintve az USA-ból -- Torgyán ürügyén"

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*************************************************************************************************************************************

 

 ----- Original Message -----

From: Szasz Lorant

To: Sent: Sunday, February 27, 2011 10:27 PM

Subject: Magyarhonra tekintve az USA-ból -- Torgyán ürügyén

  To: 1212bia@msn.com; Subject: Magyarhonra tekintve az USA-ból.
From: ggyula@index.hu
Date: Sun, 27 Feb 2011 22:13:12 +0100

Az biztos, hogy a Kisgazdapártban sokkal több volt a fantázia 1989 táján.
Nem véletlen, hogy Antall kiválasztott szovjet ügynököt először a Kisgazdapártba szerkesztették be és ezt a pártot szállta meg a legjobban a szovjet elháritás.
Antallt kézben tartotta a túlélésre játszó kommunista rendszer.
A túlélés terveit Harangozó Szilveszter belügyminiszter helyettes, rendőraltábornagy szovjet irányitás melett a titkosszolgálatnál szervezte meg. Ennek
1. terveit és az
2. ügynöklistát nem merik közzé tenni a mai napig sem.
Pedig ez az igazi Nemzetbiztonsági Kockázat, nem Budaházi és a magyar nemzet tisztábban látó és gondolkodó része, amely a zavarosan irányitott mai posztszovjet, kommunista doktrinákon kiképzett belügy célpontja.
Ha ugyanis a szovjet ügyeskedés ezen fontos tartóoszlopait szétvernénk, a kommunista szovjet köztársaság túlését biztositó és fogott ügynök gárda lebukna és kiesne a hatalomból.
Nem véletlen, hogy a bukott hatalom emberei és a túlélést biztositó hálózat annyira ellenzi a kommunista "alkotmány" törlését és a magyar alkotmány folyamatosságának megállapitását.
A Harag Napja volt az igazi esély.
Torgyán kijelentése, hogy nem kártérités kell, hanem a, vagyonok visszaadása szöges ellentétben ált Antall szovjet hálózatának elképzeléseivel. Ezért, amikor Torgyán azt mondta, hogy a vagyonokat a másodperc töredéke alatt vissza lehet adni, ugyanis el kell távolitani az elkobzást jelentő vonalat a vagyonokról a telekkönyvekben, kitört a háboró közte és Antall szovjet bandája között. Ugyanis a magyarok vagyonait az államositáskor egy vonallal áthúzták a telekkönyvekben és ezáltal a magyarok vagyonait az állam és az állam vette el.
Nahát ezt nem akarta Antall.
A szovjetesitést és bolsevizálást jelentő vonal eltávolitását
Ebből lett a Harag Napja.
Torgyánt az buktatta meg, hogy az őt körülvevő hálózati emberekkel nem szállt szembe és azok megbuktatták.
Ha jobban kivalasztotta volna a munkatársait, ha hallgatott volna az ott lévő jó szakemberekre, akkor nem bukott volna el.
És főleg amikor ugyan kijelentette, hogy Pallag László korrupciót vizsgáló bizottsága azzal a problémával foglalkozik, amin áll, vagy bukik a nemzet, akkor mint pártelnök nem lépett fel Pallag mellett elég erélyesen és nem védte meg Pallagot. Pedig Pallag mögött állt az ország.
A Fideszből pedig pontosan az a korrupt réteg bukott volna ki tiz évvel ezelőtt a korrupciós ügyek feltárása miatt, amelyik ügynök volt, és amelyik a mai napig kommunista és szovjet nódon gátlástalanul fasisztázik, és a kibontakozás akadálya napjainkban.
Ha Orbán nem számol le velük a nemzet bukik bele ki tudja hányadszor az Antalli görénykurzus bevezetése és a kommunista hálózat mai napig tartó randalirozása miatt.
Pallag megvédése teljes változást okozott volna az ország életében.
Ez volt Torgyán József bukásának valódi oka.
Üdvözlettel,
Geönczeöl Gyula
Az Atlanti rend pocsojájának nyugati oldaláról a nyugati tóig.

Elküldve: 2011. február 27. 10:37

Tárgy : SZÁJHŐSRE EMLÉKEZVE -- REAGÁLÁS Magyarhonból válasszal

Tamásom, ebben az esetben hitetlen !

Versem utolsó sora a lényeges, ui szónoklatokon kivül semmit sem tett a nemzetért.
Nos, mint földművelésügyi miniszter, kb . féltucatszor repült  repült Thailand-ba a masszázs parlorokat látogatni
agrár- szerződések kötése ürügyén.

ÉBRESZTŐ !

Józsi is, mint sokan mások, előkelő helyet foglal el majd a jövőre megjelenő POLITIKUS-PUKKASZTÓ c. verseskötetemben, amit 4 hónappal ezelőtt kezdtem el  irni.

Barátsággal, de könyörtelenül,
Zas Lóránt

***************************************************************************************************************

Az agráriumnak a vidékfejlesztéssel történő összeboronálását az EU agrárminisztereinek tanácskozása is elismeréssel tudomásul vette. Ugyanis 2001. január végén a Berlinben megrendezett Grüne Woche-n megtartott agrárminiszteri találkozón Francz Fischler EU-biztos bejelentette, hogy az Unió a jövőben az addigi egypilléres mezőgazdasági politikát kétpilléressé fejleszti a vidékfejlesztés bevonásával. Zas(Szász?) Lóránt úr figyelmét bizonyára elkerülhette, hogy ekkor én e nemzetközi grémium előtt büszkén bejelentettem, hogy mi ezt Magyarországon már 1998 júliusában megvalósítottuk. Ugyanis én voltam az, aki a korábbi 

Földművelésügyi Minisztérium nevét és tevékenységét megváltoztatva létrehoztam a kétpilléres magyar agráriumot jelképező Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot. Erről akár Zas Lóránt úr is meggyőződhetett volna, ha figyelemmel kísérte volna az Országgyűlés plenáris üléseinek közvetítését, melyeken én a baloldali liberális erőkkel szemben megvédtem az I. Orbán kormány ezen általam kezdeményezett előremutató döntését. Talán nem ártana végiggondolnia a nagy ívű költőnknek azt sem, hogy milyen jelentősége volt annak, hogy Magyarországon nekem sikerült először a földművelésügyet és az attól elválaszthatatlan vidékfejlesztést a magyar belpolitika centrumába bevinnem.

KIK IRÁNYÍTJÁK ÉS MILYEN CÉLBÓL A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGOT?

 Ma már Földművelésügyi Minisztérium sem létezik, mert a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési minisztérium nevéből a Fidesz kivette a földművelésügyet, mert számára csak a vidék szavazati kellenek, az agrárium gondjai nélkül.  

Sajnálatos, hogy a nevemmel fémjelzett - szakmailag a korát messze megelőző - földművelésügyi és vidékfejlesztési magyar zászlót Zas(Szász?) Lóránt úr a költői munkássága oltárán bepiszkítja, ahelyett, hogy költői szárnyalása során az eredményeinkre büszke lenne.

Remélem, hogy Zas(Szász?) Lóránt nagy költőnket nem bántottam meg a magyar agráriumban végzett tevékenységem sorát bemutatni szándékozó válaszom most megjelentetett bevezető részével. Ha mégis így érezné, fogadja bocsánatkérésemet azzal, hogy a tények akkor is makacs dolgok, ha azok kedvezőek rám nézve. További mentségemül szolgáljon, hogy ne bántsuk az ezer sebből vérző hazánkat olyan tényállításokkal, amelyek szemben állnak a valósággal. Hogy mekkora űr tátong Zas (Szász?)Lóránt úr idevonatkozó ismereteiben, az ki fog derülni a magyar agráriumot illető fejtegetéseim azon sorozatából, amelyek kivétel nélkül azzal kívánnak foglalkozni, hogy mit tettem a magyar agrárium felvirágoztatásáért és kik és miért torpedózták meg azokat?

2011. március 22.                                                                                                            Dr. Torgyán József

Leveleiket várom:                            pelasz@bmik.org